Február 14. Bálint vagy Valentin..

Közeledik február 14. . Bálint napja. Nem foglalkoznék most a Bálint nap- Valentin nap eredete, üzletiessége,hagyománya, újabb keletű szokásrendje gyökereivel.

Csak nézem a napot. Belegondolok, mennyit és mit jelent ez az alkalom, ez a nap férfiaknak, nőknek.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez a "friss szerelmesek", a nemrég facebook státusukat "kapcsolatban"- állapotra módositók ünnepe.

Szerintem mindenkinek egy alkalom arra, hogy megnézze,miben is él. :)

Ha nemrég van kapcsolatban, akkor arra, hogy megvizsgálja érzéseit, és éreztesse is ezeket Párjával.

Ha rég kapcsolatban, házasságban él, akkor alkalom arra hogy éreztesse az emberrel akivel megosztja életét, napjait, búját-baját, örömét..- hogy mennyire fontos neki idén is, ma is.. :)

Ha egyedül él valaki- akkor is két választása van minimum:

Nyavalyogva, utálkozva ( irigyen) "fikázza" ez a napot. Vitatja eredetét,jellegét, célját.

Közben belül sajog, amiért ő nem kap és nem ad gesztust senkinek.

Vagy- Egyszerűen örül annak, hogy mások örömet kapnak e nap által.

Hogy én melyik vagyok? Nos ez függ attól is, mikor kérded. :)

Egy biztos. Nagy valószinűséggel nem fogok Valentin napi köszöntést és ajándékot kapni senkitől.. Biztos az is, hogy ettől még gondolok azokra is,- akik szintén igy vannak idén ezen a napon. De ez akkor is csak egy nap. És nem keseredem meg ettől- hiszen pár éve már hasonlóan van.. :)

De a másik ami biztos: Csak kötelességből, illemből ajándékozni ilyenkor- miután valaki kezében megláttad a párjának vett vagy készitett ajándékot..- az bizony lelombozó. Lehet hogy Párod örül neki..- de még az is lehet hogy tudja,- nem saját az indittatás. Akkor ketten játszotok "egymásnak".

Én ezen a napon is szeretettel gondolok azokra, akik keresnek. Keresik párjukat.Nem számit, hogy "bénáznak"-e eközben. Nem számit, hogy legnagyobb csatájukat éppen önmagukkal vivják, félve hogy időközben már alkalmatlanná, képtelenné váltak "normális" párkapcsolatra... Hiszem, hogy nem. :)

Te, akinek van párja..- és aki nem csak a világ előtt és felé tekinted párodnak..- mindegy, mivel, de éreztesd az Emberrel- akit egykor életedbe választottál..- ma is fontos Neked.

Ha nem az,- vagy már rég nem az- legalább ne játszd el hogy az.. :) Jó nap ez az önvizsgálatra.

De igy- vagy úgy: Boldog Valentin- Bálint napot kivánok Neked, - bármelyik körbe tartozol is. :)

Zsolt

Pécs, 2018.02.11.

 

Boldog Új Évet!

Ezerszámra hallhatod, olvashatod ezt a jókívánságot. Neked címezve, általad kimondva.

Hogy mi is lesz ezekből a jókívánságokból? Mondod-e szívből? Mondod- e csak udvariasságból? Csak mert szokás?

Tudod-e, érzed-e hogy a Neked címzett jókívánság szívből jön-e vagy puszta formalitás?

A Boldogabb Új Év...

Ha mondom- kívánom is. Mert különben csak a szám szellőzne.. :) Nem mindig volt ez így.

Jó ideje nem teszek újévi fogadalmat.Nem ígérek sem másnak - sem magamnak semmit, hogy mit fogok tenni vagy nem tenni.

De! Természetesen megvan bennem is az igény a változtatásra egynémely dologban. És igen, nagyszerű alkalom egy év fordulója, egy új kezdet ahhoz hogy valamit másként tegyek.

Akkor mégis, miért nem teszek fogadalmat? Azért, mert nem arra van szükségem hogy derékszögben forduljak. Nem arra hogy korlátozzam a saját szabadságomat, hogy rossz érzéseket függesszek fel a fejem fölött fűggő pallosként ha változna a világ, ha változnék én, vagy a véleményem..-és mégsem a ma jónak látott tervet követném. Vagy ha energiaszintem, lelki békém vagy annak hiánya következtében meginognék következetességemben.

Talán jobb, ha törekvést, célt fogalmazok meg, a változás felé. És akkor jó érzést nyerek minden alkalommal, amikor ismét célom felé dönthetek...

És akkor nincs elbukott fogadalom. Csak új év. Amelyben minden nap újra dönthetek szándékom, célom, meggyőződésem irányában. Szabadon. Minden nap.

 

Azt hiszem, a legjobbat teszem ezzel magamnak. És azt hiszem, a legjobb kívánsággal köszöntelek Téged- ha Neked is ezt kívánom! :)

 

Boldog, Szabad döntésekben gazdag Új Évet!

Zsolti

 

 

Pécs,2017.012.30.

 

A Karácsonyi Gyertya lángja

A Karácsonyi Gyertya lángja


Gyújts egy gyertyát Szenteste... csak nézd a lángját. Nézd a táncoló kis fényt,merengj el kicsit..Mit látsz a lángban? Látod-e azokat, akik már nincsenek Veled? Akikből már csak annyi van, amit Te és más szeretteik őriznek? Látod-e saját gyermek-szemed csillogását visszatükröződni egykori Karácsonyok távolából?  Látod-e benne régmúlt vagy múltba tűnő szerelmek emlékét? Látod-e benne saját szíved egykori és mai reményeit,vágyát? Nem az számít hogy MOST kik állnak vagy ülnek körülötted. Ez MOST csak a Te Ünneped, a Te lángod. Ne gondolj a veszteséggel, egy pillanatra feledd terheid..

Csak nézd a lángot és láss Magadba. Aztán lélekben emelkedj felül.. lásd önmagad, amint e gyertya lánjába meredsz..- kit látsz? Milyennek látod önmagad? Tetszik, amit-akit látsz?Kérdezd meg magad suttogva: " Ez vagyok én?? Tényleg? "

- Aztán emelkedj fel. Öleld át azt, aki Életed része. Öleld át azt, akinek Te vagy..

Nyomj csókot gyermeked buksijára, lásd meg a szemében a fényt.. - Ha egyedül töltöd ezt az Ünnepi estét, akkor tudasd valakivel hogy fontos Neked. Hidd el, ha más is ezt teszi - nem maradsz Te sem üzenet nélkül.

Sose hidd hogy nincs valaki, aki éppen Rád gondol..  Ha egyedül vagy is- sosem vagy egyedül.Csak ha azt akarod,- vagy ha azt képzeled be magadnak, hogy előcsalogasd a fájdalom,a szinte édes önsajnálat ismerős ringatását..

Ha Te szeretsz valakiket, akkor hinned KELL hogy Téged is szeret valaki.
Nézd a gyertya lángját. Láss benne szebb holnapot.

Emelkedj fel, mostmár testben is. És ÉLD MEG az Ünnepet!

Bárki légy is, aki ezt olvasod..- én amikor ezeket a sorokat írom Rád is gondolok.Mindegy most hogy viszonyulsz hozzám..A Szenteste érzéseivel írom most ezt.De nálam akkor is égni fog egy gyertya, aminek lángjában én is látom saját Életem.


Boldog Karácsonyt kívánok! Légy bárkim- bármim...
Pécs, 2017.12.19.

Életszilánkok -felvillanó emlék.

Celldömölk. Kisváros kis utcájában.. A sarkon egy Általános Iskola,mellette egy egyszintes épület..- Középiskolai Kollégium.

Max. negyven fiú tanuló. Fele "Iparis",- vagyis a városkában működő Szakmunkásképző Intézet tanulója.. - másik fele "gimis".

Közös napirend,ami hajaz kicsit a katonaságra. Szigorú szabályok,amik később mindannyiunk hasznára váltak..

Két hálóterem, egyenként 20-20 heverővel,a hosszanti falak mentén egy sor, középütt kettő,közöttük egy éppen kényelmes áthaladásra elegendő sávval. A termeket egy-egy óriási cserépkályha fűti be,amit a napos gyújt be, és tarja felfűtve fával, szénnel.

Takarodókor a fűtés befejeződik, de reggelre még nem hűl didergősre a levegő.

Ha valaki mégis fázna- hamar elmúlik, mert amint az időjárás engedi- reggeli torna az udvaron.

Az ébresztést követően- ez a napos és a nevelőtanár dolga, de néha csak a napos van jelen- mindenki spurizik az egyébként fűtetlen, de a többi helyiségtől átvett meleg miatt mégsem fagyos öltözőbe. Itt mindenkinek egy szekrénye van,amiben a ruhák rendezetten ( rendszeresen ellenőrizve :) ) lógnak vállfákon, sorakoznak a polcokon.A szekrények elé mindenki előző este kikészítette a másnap használni szánt cipőjét, és rá egy pár tiszta zoknit. /Ezt este a tegnapi napos ellenőrizte, és akinek nem volt, azt kihívta hogy tegye meg../ Zokni, cipő felránt, és irány az udvar, ahol a napos vezényletével futás, tornagyakorlatok. Ébredés, a vérkeringés ezerrel beindul.. :) Aztán vissza, és mindenki a fürdőbe siet, ahol a mosdókagylókat használatba veszik. Itt néha elég nagy a tülekedés ilyenkor. Van, aki már borotválkozik,- én még nem, nekem csak pelyhedzik a szám fölött.. :) (Eszerint az emlékképem még az első évek valamelyikéből ugrott elő.. :)) Aztán mindenki bekészíti a szükséges tanszereit és beülünk a tanulószobákba. A Tv- ben (természetesen fekete- fehér) halkan megy a reggeli műsor. Fontosnak tartják, hogy a hireket ismerjük...

Aztán megkapjuk a jelzést  és irány az iskola. Az induláskor két emberkígyó indul. Egyik az "Ipari suli" a másik a gimi felé. Át a városon. A város életében megszokott látvány a gimisek vonulása, többnyire rendezett, páros sorokban. El a "Kultúr"- vagyis Kúltúrház mellett, a "kilencemeletes" mellett, a park szélénél át.. egészen a Berzsenyi Dániel Gimnáziumig.

Ott bevonulunk, ki- ki a saját osztályához, ahol leteszi a tanszereit, és levonul az ebédlő elé, ahol a befizetett étkezők és a kollégisták reggeliznek. A reggeli általában kiadós,jól lehet lakni belőle. Aztán a legközelebbi étkezés majd délben lesz, ugyanitt.

Az iskolaidő után kezdődik a kimenőidő, ami nem sokáig tart,- főleg ha sok óránk volt aznap. Eztán már csak az van a városban, akinek kimaradása is van. De ez már előjog, ehhez vagy többedévesnek kell lenni, vagy társadalmi munkával lehet "megvásárolni".

Természetesen, a kimaradás sem mentesít a tanulószobától, hiszen legkésőbb az esti tanuláson részt kell venni. Ha a műsorújságból előzetesen kiválasztott és kérelmezett filmet vagy sportműsort engedélyezték megnézni, akkor ahhoz is konkrét névsor tartozik.

A nevelőtanár a diák tanulmányi heylzetét ismerve, magaviseletét, esetleges kimaradását, mindent figyelembe véve dönt arról, ki nézheti a TV-t. A többi a belső-hátsó terembe vonul tanulni. Aztán jön az este,tisztálkodás, szerencsés esetben még jut melegvíz a zuhanyozáshoz ( főleg, ha kevesebb "öreg" van éppen bent ), aztán felkészülés a takarodóra, már a hálóteremben. Itt ki tanul, ki a közelében fekvőkkel trécsel, néha végigsöpör a termen egy -egy röhögéshullám. Aztán villanyoltás. A sötétben még a húsz srác elalvásának, készülődésének neszei. Aztán már csak mocorgás, néha horkolás, egy -egy szellentés hangja hallatszik reggelig... -és indul az új nap.

Ez csak egy vázlat, de teljesen újraéledt az emlék.. :)

 

Pécs, 2017.10.15.

 

 

"Olyannak" látod?

Most az foglalkoztat, hogy általában az emberek, - de én magam is- milyen könnyen vonunk le néha következtetéseket külső megjelenés,egy -egy eseti viselkedés láttán.

Ismertem meg már olyan embereket, - férfiakat, nőket- akikről ránézésre eleinte ódzkodtam, vagy éppenséggel szinte viszolyogtam. És a felszín alatt értéket találtam.

Ismertem meg közelebbről "szép" embereket, akik könnyed, kellemes belépőjük után hideg, számító,negatív összképet hagytak maguk után.

De ennyit csak a külsőről.

Vannak olyanok, akik zárkózottabbnak tűnnek- és vannak, akik tényleg azok.

Én megkaptam már hozzám közel álló emberektől, hogy első alkamakkor amikor láttak az az érzésük támadt, hogy "kemény","szigorú tekintetű", netán merev ember volnék.

Aztán később azt, hogy "senki nem hinné, hogy ha közelebbről megismer, akkor ilyen vagy"

"Mármint humoros, közvetlen,segítőkész", ugyanakkor "néha dacos, makacs,szarkasztikus, akarnok"

Az utóbbi évek alatt megtapasztalhattam, hogy vannak nők, akiket az a "kép" vonz, ami kívülről látszik rólam, amit annak alapján sejtenek. Nekik természetesen szinte csalódás az, aki a kép alapján sejtett személyiség helyett vagyok.

Mást az távolított el, hogy néha "bezárkózom", - ha nekem valamire idő kell, akár sértődés, megbántódás ellenére is  megtagadom a "megnyílást". Még teljes makacssággal, nyíltan kimondott követelés esetén is inkább csak bedacolok,még a kommunikációt is beszüntetem- ha nem értik meg, nem hajlandók a magam számára szükséges idő "kiadására".

Néha valóban kosként viselkedem. Amikor kezdeti fellángolás után mintha lankadna a lelkesedésem. Ez persze fakad abból is, hogy kész vagyok függő módon állandó felfelé tartó ívet várni dolgoktól.

Valakitől megkaptam: Veled biztosan a kezdet egy valódi mámor.. aztán ezt követően a kiábrándulás...  Lehet hogy igaza volt. Vele kapcsolatosan mindenképpen. Hasonló alkatot, rezgést éreztem ki belőle..- ő is kosként nem véletlenül ismerhette ezt a pályagörbét. És két ilyen találkozásánál valóban  szinre borítékolható..

Érdekes, - amíg a rajtam, életemen kívülálló dolgokat többnyire jól, reálisan, elemzésre alkalmas módon látom, tudom értékelni, amíg másnak érzelmi helyzetekben is képes vagyok segíteni látni- addig szinte megvakulok ha a saját érzelmi életemről van szó.

Olyankor, ahogy régebben egyszer megfogalmaztam mással kapcsolatosan:

" A tények ismerete nem befolyásolja a koncepció felállításában" :) - én is azt látom, amit látni akarok, szeretnék, vágyok.

Aztán, amikor lehull a lepel, megjön a "kulcsélmény"..- már visszafejthető hogy nagyjából melyik ponttól láthattam, érezhettem volna. Azt, amit nem akartam látni, megérezni, elhinni. Volt hogy már szinte ütötte a szemem..- mégis elhessegettem.

És innét tudom, egy ideje azért tudom, hogy nem is feltétlenül "rosszaságból" "szakítanak velem, szakítok valakivel".

És amikor lehull ez az érzelmi szűrő, hártya- akkor akár szeretni is tudom...- már másként..- de mindenképpen sokkal reálisabban, és inkább a - valódi személyt, személyiséget látva.

A magam részére nyugodtan kimondhatom: Ne higyj a szemednek!!! Ne az első benyomás után hozz döntést!

Van, amikor az előérzet beigazolódik. Nagyon sokszor. De most nem arról beszélek, amikor még nem érintettként nézek valakit. Akkor a jelzőim nagyon jól működnek.

A baj akkor kezdődik, amikor személyesen, érzelmileg érintetté válok. Amikor a bennem lévő függő "rá akar cuppanni"..-és ennek érdekében képes megvezettetni engem- önmagammal. :)

Te. Hogy vagy ezzel? Igen, Te! Nos..?

Pécs,2017.09.02.

Az Idő

Ez csak egy eszmefuttatás. Ne vedd komolyan. Mégis örülök, ha gondolatot ébreszt,ha bárkit is rávesz hogy kicsit visszarévedjen a múltjába, Életébe.

Az idő egyirányú.

Bár milliószor hallotta, mondta már mindenki : " ha visszamehetnék az időben, mindent másként csinálnék", vagy "Ha meg nem történnté tehetném.. "

Vannak elméletek, amik szerint az idő - bár számunkra lineáris és előrehaladóan egyirányú- mégis átjárható lehet.

Mégis, én nagyon hálás vagyok, amiért nincs,- vagy ha van is, nem érhető el "polgári szabad alkalmazásra" - időgép.

Hogy miért? Talán nekem ne volnának a múltamban, életemben olyan döntések, amikre még magam sem szívesen emlékezem?

Dehogynem, vannak. Vannak olyan tetteim, emlékeim, amikre nem szívesen gondolok vissza, ahol nem a legjobb formámat hoztam. Vagy talán mégis azt, csak a későbbi szememmel nézve volt az gyengécske vagy akár szégyellni való teljesítmény. Megfutamodások, hazugságok, konfliktuskerülés, élvhajhászat...

Okoztam másoknak és magamnak is jóvátehetetlennek tűnő károkat.Döntéseim,- vagy éppen tétlenségem- mások életére is kihatott, kihat.

Csak ha egy pillanatra is belegondolok, megrémít a gondolat, hogy ha vissza lehetne menni az időben,( és nemcsak szemlélődni, látni eltávozott szeretteinket, szerelmeinket,látni életünk hibás döntései miatt kialakult fordulópontokat..) - hanem tevékenyen bármerre fordítani is a múlt történéseit, akkor mi történne?

Emberek tűnnének el,mintha sosem lettek volna.

A "pillangóhatás" következtében megváltozna a világtörténelem. Egy teljesen más világban találnánk magunkat.. HA egyáltalán léteznénk. Hiszen lehet, hogy mi is éppen csak valaki valamikor "hibás" dönéseinek következményeképpen létezünk..

Személy szerin én biztosan más ember lennék. Biztosan akkor sem lehetnék magammal teljesen elégedett, nem lehetnék magamra büszke. De!! Nem lennének meg a gyerekeim sem! És - bár voltak pillanatok, helyzetek, amikor úgy éreztem, szabadabb lehetnék, könnyebb lehetne az életem, ha ők nem fogannak meg-.. Mégis, azt mondom, az sokkal jobban fájna már, ha nem lennének.

Ezt az utat kellett bejárnom. Ez az Életem. Olyan, amilyen. Ennek következményeit kell viselnem, vállalnom.

Ha nehéz- ha nem. Ma nem lehetnék az, aki vagyok, ha nem pontosan ezek a dolgok történtek volna velem..

Akkor mégis, mit tehetek?

Megkövetek mindenkit, - még ha ezt rohadtul kevésnek ítélnék is meg azok, akiknak sérelmet okoztam- az általam okozott fájdalmakért. És csak remélni tudom, hogy az életükbe lépéssel, a "következményeim által" ők is valami számukra éppen olyan fontosat tanulhattak meg magukról, az életükről, ami pont ahhoz kellett, hogy a saját fejlődésük előrehaladhasson.

Minden tettemért vállalom a felelősségemet.

Mégha segget, fület, farkat behúzva teszem is meg.

És reménykedem, hogy az előttem még meglévő időben talán már fordíthatok magamon annyit, hogy abból több előny, mint hátrány származzék rám- és másokra.

Szóval, hálás vagyok amiért ÍGY van. Hogy az idő egyirányú. És.. ma még.. - számunkra visszafordíthatatlan.

 

Pécs, 2017.08.31.

A flakon

Jártamban-keltemben elhaladtam egy kirakat előtt.

Herbária üzlet, az egyik polcon sorban álltak a dobozok,flakonok. Az egyiken egy ismerős név..

Már évtizedek óta jelen van a Magyar termékek sorában:

"Bánfi hajszesz"

És egyszercsak bevillant egy nagyon régi, múltbeli emlék...

Nyaranta, amikor Édesapámnál voltam itt, Pécsett (akkoriban Vas megyében éltünk Édesanyámmal, Édesapám a válást követően költözött vissza szülővárosomba), gyakran a szemembe villant egy hasonló flakon Apu fürdőszobájában.

Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy akkoriban ketten voltunk Apuval, -akik "külön alkut akartunk a természettel". :)

Ő azt szerette volna, ha sűrű haja lesz, mint legénykorában...

Én pedig, mint serdülő siheder, titokban bekenve pofázmányomat, talán azt reméltem, hogy férfiasabb szőrzet keletkezik arcomon, a legénypihe helyén.. :)

Sem neki, sem nekem nem jött be a külön alku. :)

Édesapám már nem él.

Én pedig nem győzöm gyalulni a képemről a néha már akaratlanul is gyorsan és erősen növő szőrzetet.

Ma már szívesen elengedném a borotválkozás kényszerét. És ma már szívesen látnám újra

a -kopaszodó- Édesapámat.

 

Pécs,2017.08.17.

Láncaid

Hiszem, hogy Életre születtünk. Az Élet pedig áll örömből, küzdelemből, fájdalomból,derűből...

Vannak viharok és vannak derűs, szívzengető napok.

Ha mókuskerékbe zárod magad - akár anyagiak terén,akár érzelmileg - pont ellenére teszel annak, amire rendeltettél.

Mókuskerék minden függő viszonyulás.

Ha a segítségeddel rád rakott láncokat megtanulod értelmezni,és akként kezelni, amik- hamarosan rájössz, hogy a láncok nem valódiak. Hiszen nem lehet leláncolni. És akkor értelmüket veszítve lassan le is hullanak.

Mit veszíthetsz anyagiak terén?

- Nem lesz TV-d.. -  nem Te veszítettél fegyvert, hanem azok akik azáltal akarnak elültetni benned gondolatot, érzést, vágyat. Zene szólhat benned, rádióban, élő emberek által is...

- Nem lesz számítógéped.. - nem érzel kényszert hogy látssz, és láttasd magad. Azt fogod érezni egy darabig, hogy valamitől megfosztottak. Aztán rájössz, hogy csak Téged kell nélkülöznie a virtuális világnak..- hiszen valódi emberek vannak körülötted...

- Nem lesz telefonod.. - legalább valódi szóra kényszerülsz.. nem lesz eszköz, amivel visszarángatnak a mókuskerekesdibe..- ja, hogy akkor nem tudsz kapcsolatot tartani ismerőseiddel? Tényleg nem tudsz?

Érzelmi  téren mit veszíthetsz, ha leteszed függő viszonyulásaid?

- Igen, egy időre eltűnnek azok a szereplők,akik szintén függő viszonyulásként Benned látják a lehetőséget, hogy valami már ismerős- de sosem műkdött kapcsolatrendszerbe vissza- visszahúzzanak.. - kénytelen leszek aktuálisan körülnézni életedben,filmed jelenlegi szereplői között.

Kinyílhat a szemed. Megláthatod azt az élő szempárt, ami mindig felcsillant eddig is, amikor meglátott. Ne azt a személyt keresd, akivel "el tudnád képzelni magad" egy életben... Azt keresd, aki már benne van..- vagy akivel összecsillanva megérzed, hogy helyet akar az életedben. Lehet hogy szerelem lesz, lehet hogy társi szövetség.., lehet hogy kalanndá minősül..., és lehet hogy tanulsággá válik.

Volt már az életedben olyan nap, napok, amikor egy eldugott helyen dolgoztál egész nap valamin, valakikkel? Amikor még nem volt telefon,facebook,-sőt ott még elektromosság sem?

Amikor magad sütöttél este gyertya vagy lámpafénynél a tűzön szalonnát,krumplit,csöves kukoricát?

Emlékszel arra a bizsergető, de felemelő fáradtságra,szabadságérzetre? Na, az az élet. A szabad élet.

Persze, jó a zsákmányt hazavinni elkészíteni, kényelmes fürdőkádban elnyújtózni, tévé előtt megenni amit főztél, vagy eléd tesznek..

De ha elmegy az áram- máris meg vagy fosztva valamitől.

Nehogy azt hidd, hogy a mai világban olyan biztos minden.. Ha egy hétig nem lenne gáz, elektromosság,- a világ azonnal levetné magáról ezt a biztonság- maszkot..

Kiderülne, hogy nincs víz,- mert a szivattyúk nem mennek. Hogy nincs központi fűtés, - mert ha gáz még volna is, a felforralt vizet nem keringetné semmi. Nem lenne telefon, facebook,internet. Nem lenne árú a boltban- vagy már nem tudnád megvenni, hiszen a pénzed elektronikus egyesek és nullák valahol, éppen meg sem rezzenő szervereken...

A közbiztonság illúziója azonnal megtörne. Hiszen nem tudsz mentőt, rendőrt hívni. Vagy mert nincs eszközöd rá..,- vagy mert nincs kit..- hiszen ők is a családjukat mentik.

És ha lenne is mentő- hova vinne? A már eszköz,minden egyéb híján levő kórházba? Ki kezelne ott?

Nem véletlenek ezek a világvége sorozatok.Aki érti, annak tanítanak. Elültetik a csírát, hogy az élet nem az, amit most értesz alatta. Az Élet mindig Élet marad, amíg tudsz vele mit kezdeni, és amíg túl tudod élni az esetleges sokkokat. Mert ne hidd, hogy ez a stabilitás örök, vagy garantált. Nézd, mire elég egy-egy vihar...

Szóval.. élsz?- Vagy félsz?

 

Pécs,2017.07.27.

 

Életszilánkok 8. ( Csernobil)

A kantinban voltam épp. Mivel jó zenéket, "nyugati" pop zenét közvetítettek, gyakran hallgattunk egy külföldi adót. A zenék közben felhangzó hírblokkok szinte észrevétlen háttérzajjá váltak.

Egy alkalommal azonban megütötte a fülemet egy szó: "Atomkatastrophe"

A hírblokk hosszabb volt a szokásosnál. "Ukraine", "Csernobil".

Aztán összeállt a kép.Először valami Orson Welles-szerű rádiós trükkre gyanakodtam- tunk.. ( Orson Welles egy rádiójátéka óriási pánikot, tömeghisztériát keltett a benne levő "híradás" miatt, miszerint földönkívüliek megtámadták a földet..- "Világok harca" )

Hiszen a magyar adókon szó sem esett róla..-még.

Meg kell vallanom, mintha jeges kezet éreztem volna a mellkasomon. Féltem.

Sokat olvastam, így erről a témáról is volt valami- nagyon halvány- fogalmam.Leginkább az, hogy amit elér..- ott nemigen szokták túlélni.

Majdnem elfelejtettem, hogy akkoriban volt nálam egy rézszínű, töltőtollszerűen zsebbe tűzhető személyi doziméter. Amikor hozzám került, az egytől tíz "rtg" (Röntgen) skála elején a nullán állt. Másnapra kitért a jezőszál. Nem sokat, de kitért..

Aztán felhangzott a magyar adókon is a hír. Később. Mintha kissé lágyítva jött volna..-és gyanúsan sok volt a megnyugtatásba csomagolás..

Mindenféle szakértők, okosak és okoskodók közöltek véleményeket, beszéltek kiszóródásról.. azt azért erősen javasolták, hogy az egy bizonyos sávba eső területeken ne egyenek szabad termesztésű zöldségeket, vagy legalább erősen és alaposan mossák le..

Aztán a mi óriási kondérjainkban készült a tojásos nokedli. Sok-sok salátával...

Persze utólag visszanézve, újrarendezve a dolgokat, történéseket már más szögből látszik minden. Meggyőződésem hogy akik a tárgyban érdemi képpel rendelkeztek- azok vagy félelemből, vagy "nyomásra" vagy hallgattak, vagy készítettek egy emészthetőbb változatot. Még évtizedekkel később, egy belsős kiadványt olvasva a katasztrófa időrendi

történéseiről is szembetűnt, hogy a veszély és következmények jóval nagyobbak voltak, mint ami a mi blokkunkban publikálásra kerültek. A valódi veszélyt talán csak Norvégia és Svédország nem becsülte alá.

A falu, ahol édesanyám élt- abban a sávban terül el, ahol a kiszóródási sáv húzódott. /Őt nem ez vitte el.. /

Csak alapos izotópos ellenőrzés után lehetne ellenőrizni, hogy a faluban és a szomszédos faluban évtizedekkel később bekövetkezett nagyszámú, halálos és túlélt rákos eset az onnét származó izotópok miatt történt-e..

De sosem felejtem azokat a perceket, amikor még mint szőke legény meghallottam a baleset hírét. És igen, az érzések miatt emlékszem rá, amiket akkor éreztem.

 

Pécs, 2017.07.27.

Van az úgy..

Amikor megnyíltál.. Amikor hittél, mert okot láttál rá.. Amikor a realitások ellenére, a másik hite által meggyőzted magad,hogy lehet.. -csodás élmény. Új élet,persze újfajta örömökkel és újfajta leküzdendő "akadályokkal", újfajta,kezelendő helyzetekkel.

Lassan már hitted.. átadtad magad a helyzetnek, lelkedben, agyadban lehetséges jövő változatai villantak fel.. öröm,várakozás következik. Majd együttlét.Boldog, örömteli,nevetés, meghittség, érzékiség...

De már az is hamarabb véget ér a tervnél. Az Élet szólt közbe? Vagy más okból kellett így lennie?

Aztán hamarosan megérzed.. A lélekhúr már nem feszül.. Már változnak a szavak.. Még felcsendül a szóban a megerősítés, szóban még mondatik. De már csak a szót hallod, és a szavak csengéséből már nem érzed.. És aztán már nem érzed.

Aztán egyszer megszakad a szó is. És aztán jön a csend. Azt már nem tudod félremagyarázni, magadnak tetszőre színezni.

Előveszed hát a szót.. kéred az Igazat. És megkapod... Belül suta csend növekszik...

Elmémulsz, pedig az ösztön keresné az okot..- mintha számítana még.. Vágnál oda - bár igaz-, de felesleges érzés bombákat.. Hitetlenkedsz. És rájössz, hogy ez már a gyász..

Gyászolod, késztetésed volna fröcsögni hogy "semmi sem volt igaz? "

Van-e ebben a történetben hibás? Egy van, vagy kettő? Bűnös-e a másik? Vétlen vagy-e Te?

Aztán a belső kimondja. Nincs, nincs, nem. Egyszerűen a tényekhez kell igazítani az életet. És az érzések bár ott vannak, üvöltenek, sajognak..- el kell engedned. Az egészet. Múlt.

Ha hajlandó és képes vagy rá- tanulhatsz belőle.Vagy kéjeleghetsz a veszteségen.

De mit is vesztettél?

Ha érteni akarod, csak magadba figyelj. Ha újraéled a történetet, ne azt keresd, mit rejtett, mi lehetett volna..- az a Te illúziód ( Amit mellesleg éppen siratsz..)

Azt nézd, hol voltak a pontok, ahol láthattad, érezhetted volna. Ha a valóságot érzed, és nem az érzéseidhez próbálod értelmezni az eseményeket.. Úgy ért véget, egy csapásra, hogy nem követelt több szót magának, magáért. Csend maradt. Nem csörrent telefon, nem rezdült éter.

Igaz volt-e? Álom volt. Inkább álom, mint valóság. Kettő álma találkozott. Kijött a valóság síkjára...

Életre kelt, aztán- mivel a valóság nem volt képes életben tartani- elhalt. Ne keresd. Már nincs.Sehol. Vágy szülte- valóság ölte. Kijelentheted-e hogy ismerted Őt? Nem. Azt ismerted, amit megmutatott- éppen a vágyai, érzései, illúziója közepette. Bevett a filmjébe. Ahogy Te a tiédbe Őt. A két csapat egy ideig egyszerre forgatott.

A forgatás leállt. A kamerák már külön veszik a hősöket.A gyarló, emberi hősöket. Most ki-ki egyedül dolgozza fel azt, ami volt. Biztosan abban a filmben is van konklúzió- nemcsak emebben..

Ideje a valóságot a valósághoz rendezni.Kivárni a magad által szabott becsület- időt..- aztán lélekben is megejteni a búcsút. És odatenni,ahová tartozik..- Emlék.

És az emléket nem bántjuk.Sem a hőseit..

Mert van az úgy...

 

Pécs, 2017.07.27.